A legtöbb emberben ott van, hogy szívesen segít másoknak, a szeretteinek és próbál mindent megtenni, hogy örömöt szerezzen. De ahogy a mondás is tartja, „A pokolhoz vezető út is jó szándékkal van kirakva”.

Hogy lehet az, hogy ha valaki jót akar a másiknak, a végén pont ellentétesen sül el?!

Nem azt a reakciót kapja, mint várja és a boldogság helyett mind a két oldalon csak csalódottság lesz.

Ennek hátterében az áll, hogy a jó szándék olyan, mint a tanács. Senki nem kéri, csak úgy adjuk. Viszont mind a két esetben elkövetjük azt a hibát, hogy magunkból indulunk ki.

• Szerintünk mi lenne jó a másiknak.
• Szerintünk mit kellene tennie.
• Szerintünk ez megoldaná a problémáját.

Viszont sok esetben nem látunk bele a másik fejébe. Nem ismerjük az ő információs bázisát, nem tudjuk minden gondolatát, a félelmeit, az elképzeléseit és a motivációról már nem is beszéljünk. Azt hisszük, hogy amit mi jónak gondolunk, azt biztos a másik is annak tartja. De mi van, ha nem?!

Ilyenkor jön olyan reakció, amire nem számítunk.

A helyzet az, hogy különbözőek vagyunk, így el kell fogadni, hogy a mi megoldásaink, a mi gondolataink nem biztos, hogy egyeznek a másikéval.

De akkor mit lehet tenni, ha szeretnénk segíteni, boldogságot okozni anélkül, hogy negatívvá fordulna át?

A legegyszerűbb mondja, ha beszélgetünk és rákérdezünk, hogy a másiknak mi az, ami segítség lenne vagy mi mit tehetünk, amivel örömet tudunk okozni. Kiderülhet, hogy sokkal apróbb dolgokra van szüksége, mint ami a mi elképzelésünkben van. Olykor elég csak az, ha valakinek elmondhatja a problémáit, vagy legyen egy apró tárgy, egy kis kedveskedés.

Így a jó szándék tényleg pozitív marad és nem lesz benne felesleges negatív tényező.