Marvel, George Lucas vagy akár a híres vámpírunk Edward is már megelevenítették, hogy milyen lehet, ha valaki tudja a másik elméjét irányítani vagy olvasni benne. Nézve ezeket a képességeket elgondolkozunk milyen jó lenne, ha bele látnánk a másik fejében, ha tudnánk mire is gondol, ESETLEG még irányítani is tudnák a másikat. 

Eddigi kutatásaim azt bizonyították, hogy ez idáig nem tudtunk a másik fejébe belelátni, nem vagyunk képesek a másik gondolatait olvasni! Vajon ez mikor fog megváltozni?

Bár azt gondolnánk erre még sokat kell várni, lépten nyomom abba futok bele, hogy az emberek már évek óta mégis olvassák mások gondolatait! Folyamatosan hallgatom, hogy ki mit fog mondani, ki mit fog tenni, ki mit fog gondolni…

Lehet, hogy elmentünk egy civilizációnkat megváltoztató felfedezés mellett??!!

Vagy lehet más van a háttérben.

Amikor rákérdezek, hogy honnan szerzik ezeket az információkat, akkor sajnos hamar kiderül, hogy ezek csak feltételezések és a tényekhez semmi közük. Se bizonyíték, se garancia.

A feltételezések világában élünk. Feltételezzük, hogy mit fognak szólni mások, mit fog mondani az anyánk, mit fognak gondolni a szomszédok vagy a munkatársak, de saját magunk által kitalált jövőképet csak egy instabil lábakon álló feltételezés tartja. Ha végre elkezdenénk gondolkozni azon, hogy mennyi valóság alapja van, vagy ha %-osan meg kellene mondani a bekövetkezési esélyt, akkor lehet kiderülne, hogy a véleményeknek nem sok köze van a tényekhez.

Viszont van egy veszélye is a véleményeknek. Önbeteljesítő mivoltukat nem igazán lehet megkérdőjelezni, hisz ha valamit gondolunk, akkor a szerint is cselekszünk. A tetteink viszont már egy teljesen más spirált indítanak be. 

Megfosztjuk magunkat minden olyan más lehetőségtől, opciótól, ami még elképzelhető lenne a mi általunk előre eldöntött reakciók mellett.

Szüleim elég keményen neveltek és egy idő után nagyjából tudtam mi lesz a véleményük vagy reakciójuk. Még gimis lehettem, amikor nagyon szerettem volna elmenni a barátommal a szalagavatós záró buliba, de biztos voltam benne, hogy nem fognak elengedni. Hetekig szomorú voltam, mert már előre elkönyveltem, hogy mi lesz a válasz. Végül a barátom annyira ragaszkodott, hogy legalább próbáljam meg, hogy végül beadtam a derekam. Meglepő módon megengedték… Köpni nyelni nem tudtam! Persze volt pár feltételük, de ahhoz képest, hogy én azt gondoltam, hogy el se engednek, ezek a feltételek már semmik nem voltak. 

Ha van egy feltételezésünk, hogy mit fognak gondolni vagy tenni mások, akkor először is vizsgáljuk meg, hogy mennyi a tényszerű adat mögötte. Az, hogy valami eddig így volt az nem jelenti, hogy a jövőben is ugyan úgy lesz. Illetve ha valami egyszer megtörtént, akkor nem kell kivetíteni az összes további reakcióra.

Ha mindenképpen szeretnénk tudni, hogy a másik mit gondol, érez vagy tervez cselekedni a legegyszerűbb módja, (ameddig fel nem találják a gondolatolvasást) hogy beszélgessünk és KÉRDEZZÜNK!