El kell fogadni, hogy abban a században vagyunk, ahol a munkának sosincs vége!

Nap, mint nap azt hallom a környezetemben, hogy milyen stresszes napja van mindenkinek. Hogy sok a meló, 1000-el megy a hajtás és felrobbannak az idegtől.

Tudom milyen! Én is voltam ebben a cipőben. Próbáltam minden tőlem telhetőt megtenni, hogy megfeleljek a munkahelyemen, sikeresek legyenek a projektjeim és megkapjam a megfelelő elismerést.

Észrevettem, hogy egész jól sikerülnek a munkáim és ennek hála még több munkát bíztak rám. Igen, minél jobb vagy, annál több melód lesz. Erre érdemes felkészülni! Ami persze nem is gond, hisz ez egy ideig akár nagyon motiváló is lehet, de eljön az a pont, amikor túlnőnek rajtad a feladatok (főleg a mennyiségéből adódóan) és egyszerűen már kivitelezhetetlen, hogy egy emberként ennyi mindent megcsináljál abban a 8 órában, amit munkaidőnek neveznek. Ahhoz, hogy mégis el tudd végezni a munkád, először kezded egy kis túlórával, aztán amikor már nem végzel a feladatokkal bármennyit is túlórázol, akkor jön a belső feszültség, hogy még „ezt meg ezt meg ezt sem fejeztem be”.

Azt kell, hogy mondjam, hogy ez nem lesz jobb! Ha tisztességesen végzed a munkád, akkor várható, hogy viszonylag hamar annyi lesz belőle, hogy akár be is költözhetsz a munkahelyedre, akkor sem fogsz végezni. El kell fogadni, hogy abban a században vagyunk, ahol a munkának sosincs vége!

De akkor hogyan lehet leküzdeni ezt a folyamatos belső feszültséget, ami a befejezetlen munka szürke fellege okoz a fejünk fölött? Viszonylag egyszerű a megoldás. Pár lépés, ami segít a nyugodtság eléréséhez:

1. FOGADD EL!

Fogadd el, hogy ez nem fog változni és nem fogod tudni befejezni a munkádat. Nem azért mert rossz vagy abban, amit csinálsz, hanem, mert egyszerűen 2 kezed és 1 agyad van. Meg kell tanulni „bent hagyni a munkát”. Persze ha valaki vállalkozó, akkor azt egy fokkal nehezebb ott hagyni, de a hosszú távú egyensúly megtartásához elengedhetetlen ennek megtanulása.

2. NEM TE VAGY A MUNKÁÉRT, HANEM A MUNKA ÉRTED!

Kérdezd meg magadtól, hogy 1-10-es skálán mennyire szereted a munkád. Ha 7 fölött vagy, akkor szerencsés vagy, valószínűleg megtaláltad a hivatásod. Sajnos többen vannak, akik nem szeretik a munkájukat vagy nem elégedettek vele. Akkor miért is mész be minden nap? Szerintem tudjuk a választ. A PÉNZÉRT! Valamiből még is csak meg kell élni! Így talán már érthetőbb, hogy a munka egy eszköz, ami segíti neked elérni azt, amit szeretnél, nem pedig Te vagy a munkáért.

3. EGY EMBER VAGY!

Na de mi van akkor, ha határidős a munka? Hát igen, ez gyakoribb lesz az életedben, mint hogy a főnököd azt mondja „jaj, ezzel ráérsz, amikor lesz hozzá kedved”. Szóval a konklúzió: minden feladat határidős, csak az a kérdés, hogy milyen prioritásúak. A nagyon fontos dolgokért (hosszú projekt vége, rendezvény, meghatározó feladat) érdemes túlórázni, de ezeket fogod is érezni, hogy megéri. Na de mi van a többivel? Jegyezd meg, te egy ember vagy, így hiába adnak neked 4 embernyi munkát, akkor is az idő adott, így ne várja el senki, hogy 4 embernyi munkát el tudsz végezni. Ha tisztességesen végzed a munkád, akkor nem lehet bűntudatod, hogy nem fejezted be az összes feladatodat. Hidd el, megvár másnap!

4. 24 ÓRÁBÓL ÁLL EGY NAP

Igen, ezzel sokan küzdünk. Néha hozzánk vághatnának pár órát pluszba! 🙂 Na de ha nem kapunk, akkor mit csináljunk? Például pénteken kapsz több feladatot is amit még aznap meg kell csinálnod, de annyi minden van, hogy csak este, munkaidő után tudnád kiküldeni az emailt. Feláldozod a péntek estédet? Ilyenkor én fel szoktam magamnak tenni a következő kérdést: ha most felhívnám bármelyik partnert/beszállítót, hogy megcsinálna-e valamit munkaidő után, mi lenne a válasz? Az, hogy fel sem veszik a telefont! Ők miért tehetik meg? A másik, hogy a Te leveledet ki fogja olvasni munkaidő után?

Így azt tanácsolom, hogy ha fontos, akkor menj be hétfőn egy picivel korábban és kipihenve küldd el a hiányzó részeket.

5. FELKÉSZÜLÉS A LEGROSSZABRA

Arra, hogy stresszeljünk, hihetetlen kreativitással tudunk indokokat mondani. „Ha nem csinálom meg, akkor kirúgnak”, „Ha nem csinálom meg buktuk az egész projektet” stb. Kicsit erősek és nem is biztos, hogy igazak. Ha belső nyugalomra vágysz, akkor nem szabad ezektől félni. Mindig fel kell tenni a kedvenc kérdésemet: ÉS AKKOR MI VAN?

Nem szeretném, hogy félreértsetek és az jöjjön le ebből, hogy ne dolgozzatok, hanem az lenne a lényeg, hogy csökkenteni kell a mindennapi stresszt és ezek a technikák segíthetnek, hogy kicsit átprogramozd az agyad a munkával való viszonyoddal kapcsolatban. Ugyanis ha így állsz hozzá, sokkal nyugodtabb leszel, tisztább lesz a fejed, jobban tudsz koncentrálni és nagyobb teljesítményre leszel képes! Nem mellesleg marad időd a magánéletedre, a családodra és még szórakozni is egy kicsit, tehát esélyt kapsz egy teljes életre.

Cél: Nyugodt belső, nagyobb teljesítmény! Hajrá!